Barna Viktor

Barna Viktor (Budapest, 1911. augusztus 24. – Lima /Peru/, 1972. február 28.)

Egyesületei: Magyar Testgyakorlók Köre (1925-1934), Duna Sport Club (1934-1939).

  • Pályafutása

Az eredetileg Braun Győző néven született fiatalember nem messze hajdani lakásuktól, a Wesselényi utca és az Erzsébet körút sarkán működő Gambrinus pingpongteremben vett először ütőt a kezébe. Már tizennégy évesen leigazolt az MTK-ba, és két évvel később ifjúsági magyar bajnok lett.

Diadalmenete az 1929-es budapesti világbajnoksággal kezdődött, és páratlan győzelmi sorozatával a mai napig a világ legeredményesebb asztaliteniszezőjének számít. Abban az időszakban lett a pingpong első számú alakja, amikor a parafa ütőket leváltották a gumiborítású ütők, forradalmasítva a sportágat. Kezdetben káprázatos technikájával, taktikai érettségével és tenyeresével tűnt ki, ám később kifejlesztette a félelmetes Barna-fonák lecsapást és ettől kezdve szinte legyőzhetetlenné vált.

A harmincas évek első felében majdnem mindenhol nyert, ahol asztalhoz állt. A csúcs az 1935-ös világbajnokság volt, ahol egyesben, párosban (állandó társával, Szabados Miklóssal), vegyes párosban (Sipos Annával) és a csapatversenyben aratott győzelmei révén négy aranyéremmel fejezte be a versenyt.

A magyar bajnokságokban 1929 és 1938 között összesen tizennyolcszor győzedelmeskedett.

1935-ben a fasizmus elől Párizsba menekült, majd három év múlva Angliába költözött. 1938-ban csapatban, 1939-ben férfi párosban (partnere az osztrák, de akkor már angol versenyző Richard Bergmann volt) ismét a világbajnoki dobogó tetejére állhatott, még magyar színekben.

A világháború kitörésekor az Egyesült Államokban volt, de visszautazott Angliába, hogy a nácik ellen harcoljon. Ejtőernyősként vetették be Jugoszláviában. A háború befejeztével Angliában maradt, és angol színekben versenyzett tovább. 1952-ben felvette az angol állampolgárságot.

1950-től a Dunlop cég szakmai tanácsadójaként, a cég exportosztályának vezetőjeként dolgozott, az ő javaslatára kezdett a cég foglalkozni az asztalitenisz felszereléseinek gyártásával. Az általa tervezett és forgalmazott ütők Barna és Szuper Barna néven váltak ismertté. Közben a játékkal sem hagyott fel. Utolsó világbajnoki fellépésén, 1954-ben párosban ezüst-, vegyes párosban pedig bronzérmes lett. Visszavonulása után az angol válogatottat irányította, és az asztalitenisz nagyköveteként Dél-Amerikában, Ausztráliában és Afrikában tanította a sportág alapjait. Hosszú éveken keresztül tartott igen népszerű bemutatókat a világ minden táján. Hivatalos perui útján váratlanul, szívrohamban hunyt el 1972-ben. 1993-ban beválasztották a nemzetközi szövetség (ITTF) Hírességek Csarnokába.

  • 🏆Kiemelkedő eredményei

  • 22-szeres világbajnok – 1930, 1932, 1933. január, 1933. december és 1935, egyes, 1929, 1930, 1931, 1932, 1933. január, 1933. december, 1935 és 1939, páros, 1932 és 1935, vegyes páros, 1929, 1930, 1931, 1933. január, 1933. december, 1935 és 1938, csapat;
  • 6-szoros világbajnoki ezüstérmes – 1931, egyes, 1938, páros, 1931 és 1933. december, vegyes páros, 1932 és 1937, csapat;
  • 4-szeres világbajnoki bronzérmes – 1938, egyes, 1930 és 1933. január, vegyes páros, 1936, csapat;
  • Angol színekben: világbajnoki ezüstérmes (1954, páros), nyolcszoros világbajnoki bronzérmes (1947, 1948, 1952 és 1953, páros, 1947, 1952 és 1954, vegyes páros, 1949, csapat);
  • 18-szoros magyar bajnok – 1929-1938 között (3-szor egyesben, 5-ször párosban, 4-szer vegyes párosban, 6-szor csapatban);
  • 83-szoros magyar válogatott – 1929-1938 között

 

 

 

 

Bejegyzés megosztása