GENERÁCIÓK CSATÁJA 2014

Asztalitenisz Gála és Pingpong Verseny

generációk csatája astalitenisz gála és meghívásos pénzdíjas verseny

Sidó Ferenc

Sidó Ferenc (Vágpatta /Szlovákia/, 1923. április 18. – Budapest, 1998. február 6.)

Egyesületei: Pozsonyi Torna Egylet (1935-38), Duna Sport Club (1939-1940, 1946-1947), Újpesti Torna Egylet (1940), Weiss Manfréd Vállalatok Testgyakorló Köre (1941-1943), Diósgyőri MÁVAG Sport Egyesület (1943-1945), Elektromos (1945-1946), Mezőkémia Sport Egyesület (1947-1949), Központi Lombik Sport Kör (1949-1950), Budapesti Honvéd Sportegyesület (1950-1952), Munkaerőtartalékok Sportegyesület (1953-1954), Budapesti Vörös Meteor (1954-1962).

  • Pályafutása

Kellett némi idő, amíg eldőlt, a fiatal Sidó Ferenc melyik sportágban éri el sikereit. A Pozsonyi TE-ben labdarúgással és asztalitenisszel foglalkozott, majd, miután 1938-ban családja Magyarországra költözött, volt a Diósgyőri VTK futballkapusa (1943-1944) és az Elektromos röplabdázója (1946-1947) is.

A negyvenes évektől tagja volt az asztalitenisz válogatott keretének, és a vegyes párosban aratott országos győzelmek után 1947-ben egyesben magyar bajnok, majd világbajnoki ezüstérmes lett. A következő bő egy évtizedben a magyar pingpong egyik legkiemelkedőbb egyéniségévé nőtte ki magát. Szerepelt az 1949-ben és 1952-ben világbajnok férfi csapatban, páros világelső volt Soós Ferenccel, majd Kóczián Józseffel, vegyes párosban két-két alkalommal Farkas Gizellával és a román Angelica Rozeanuval győzedelmeskedett, 1953-ban pedig egyesben is felért a dobogó legfelső fokára. Emellett kilenc ezüst- és nyolc bronzérmet szerzett a világversenyeken. Az első Európa-bajnokságokon is letette a névjegyét, kétszer a csapattal, egyszer pedig párosban Berczik Zoltánnal lett aranyérmes. 1961-ig szerepelt a magyar válogatottban.

Szinte mindegyik egyesületével volt magyar bajnok, 1940 és 1961 között összesen harmincegyszer. A Vörös Meteorral egy alkalommal bejutott a Bajnokcsapatok Európa Kupája (ma Európai Bajnokok Ligája) döntőjébe (1961/1962).

Visszavonulása után a magyar válogatott vezetőedzője lett (1962, 1966-1968), 1962-1963-ban országos szakfelügyelőként dolgozott, a Magyar Asztalitenisz Szövetség elnökségi tagjává választották. 1967-ben szakedzői, két évvel később mesteredzői oklevelet szerzett a Testnevelési Főiskolán. 1968-tól 1988-ig a Spartacus vezetőedzője volt, az egyesület számos magyar bajnoki és nemzetközi kupasikert ért el a vezetésével; emellett irányította a világbajnok Jónyer István és Klampár Tibor klubbeli felkészülését. Szerepet vállalt a nemzetközi szövetség (ITTF) szervezési bizottságában. Edzői pályafutásának befejezése után a Swaythling Club (a veterán asztaliteniszezők nemzetközi egyesülete) vezetője lett, 1994-ben bekerült az európai szövetség (ETTU) elnökségébe is.

1947-ben a Köztársasági Érdemérem, 1950-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. 1992-ben a Halhatatlanok Klubjának tagja lett, 1995-ben beválasztották a nemzetközi szövetség (ITTF) Hírességek Csarnokába.

Több cikkel és könyvvel járult hozzá a sportág népszerűsítéséhez és szakmai fejlődéséhez. 1956-ban jelent meg Az asztalitenisz edzésrendszere című kötete (szerzőtársai Lakatos György és Várkonyi László voltak), feljegyzéseiből A kaucsuklabda varázsa címmel Hámori Tibor írt könyvet 1964-ben.

  • 🏆Kiemelkedő eredményei

  • 9-szeres világbajnok – 1953, egyes, 1950 és 1953, páros, 1949, 1950, 1952 és 1953, vegyes páros, 1949 és 1952, csapat;
  • 9-szeres vb-ezüstérmes – 1947 és 1959, egyes, 1951 és 1961, páros, 1950, 1951, 1953, 1957 és 1959, csapat;
  • 8-szoros vb-bronzérmes – 1950, 1951 és 1955, egyes, 1955 és 1957, páros, 1948, vegyes páros, 1955 és 1961, csapat;
  • 3-szoros Európa-bajnok – 1960, páros, 1958 és 1960, csapat;
  • 1-szeres Eb-ezüstérmes – 1958, vegyes páros;
  • 3-szoros főiskolai világbajnok – 1951, páros, 1951, vegyes páros, 1951, csapat;
  • 31-szeres magyar bajnok – 4-szer egyesben, 10-szer párosban, 9-szer vegyes párosban, 8-szor csapatban;
  • 200-szoros válogatott – 1940-1961 között

 

Share this article with friends